A szegedi egyetem és Szeged város immár legendásnak számító kollégiuma, közösségi tere, irodalmi-kulturális-szakmai-közéleti központja ötvenéves lett. Bohumil Hrabaltól Esterházy Péterig tartott az ünnepi névsorolvasás.
Érzelemgazdag és informatív köszöntőbeszédekkel, fergeteges fotó- és videó-összeállítással, születésnapi tortával, nosztalgiázó, emlékidéző és kulturális programokkal, évtized-beszélgetésekkel és persze az elmaradhatatlan, éjszakába nyúló bulival várta egykori és jelenlegi lakóit szombaton az ötvenéves SZTE Móra Ferenc Szakkollégium. A nagyszabású ünnepi Móra50 rendezvényre a rendkívül barátságtalanra váltó időjárás ellenére mintegy háromszázan érkeztek az ország legkülönbözőbb pontjairól, hogy együtt legyenek, találkozzanak, és köszönetet mondjanak az intézménynek, mely felnőtté, emberré nevelte őket.
A Délvidék Házban tartott megnyitón szót kapott Almási Tibor, az SZTE Karközi Kollégiumok Bizottságának elnöke és a három igazgató, akik az alapító direktort,Szántó Imrét követve valamennyien személyiségükkel, egyéniségükkel építették, fejlesztették, gazdagították tovább az intézményt és a közösséget. Vörös Lászlóné, Erdélyi Ágnes és Kovács Attila mind más-más habitus, amit ezúttal is igazoltak, de mindannyian olyan alakjai a szegedi egyetem és a kollégium életének és történetének, akik nélkül a Móra nem válthatott volna azzá, ami.
Olyan, a kifejezések legnemesebb értelmében toleranciára, türelemre, nyitottságra, elfogadásra, megértésre szocializáló (kinek első, kinek második) otthon, mely generációk értékrendjét határozta meg, több nemzedéket látott el a nagybetűs élethez szükséges munícióval. Olyan irodalmi-kulturális centrum, ahová az évtizedek soránBohumil Hrabaltól Tolnai Ottón át Esterházy Péterig a legkiválóbb magyar és külföldi írók, költők hazajártak, hazajárnak. Olyan közéleti központ, ahol előbb a 60-as, 70-es, 80-as években a szabadság szelei fújdogáltak, és ahol egy-egy téglát lebontottak a diktatúra falából. Ahol később éjszakákon át beszélt az államszocializmus és a rendszerváltás titkairól, igazságairól és hazugságairól Elek István, Debreczeni József, Pozsgay Imre, Tölgyessy Péter, Kőszeg Ferenc, Bíró Zoltán vagy Géczi József Alajos, az aktuális közéleti, bel- és külpolitikai kérdésekről pedig vibrálóan izgalmas estek után egy pohár bor mellett lehetett eszmét cserélni Bayer Zsolttal, Lovas Istvánnal, Fricz Tamással, Havas Henrikkel, Avar Jánossal vagy Sz. Bíró Zoltánnal. Olyan diákszállás, mely keretet adott a kikapcsolódáshoz, a feltöltődéshez, a szórakozáshoz, de emellett mindig szakmai plusszal egészítette ki az egyetemen tanultakat. Olyan tudományos, szellemi műhely, mely végig, akkor is valódi szakkollégium volt, amikor hivatalosan nem nevezték annak. Olyan kincs a nap alatt, mely megőrzi értékes hagyományait, ápolja gyökereit, tradicionális közösségi, tehetségkutató, művészeti vagy csak „lazulós-barátkozós” rendezvényeit, és időről időre új elemekkel bővíti kínálatát. Olyan nagy család, mely a hosszú évek alatt mindenkinek adott, de mindenkitől kapott is. Olyan kibocsátó közeg, ahonnan kiváló egyetemi vezetők és oktatók, tudós kutatók, professzorok, bírák, ügyészek, ügyvédek, közgazdászok, újságírók sora röppent ki, és hogy ne feledjük azokat, akikre a legbüszkébb: tanárok, tanárok és tanárok! Olyan közösség, mely soha nem hagyott egyedül senkit, mely életre szóló barátságokat kovácsolt, családokat alapított, és ahová a szülők és a gyerekek után immár az unokák is visszajárnak.
A Móra Ferenc Szakkollégium jelenleg a Szegedi Tudományegyetem minősített szakkollégiuma, ahol nemrégiben felújított, kellemes környezetben, két-háromágyas szobákban több mint 250 TTIK-s, BTK-s, GTK-s és ÁJTK-s hallgató lakik, pallérozza tudását, és alkot semmihez sem hasonlító közösséget – ahol „mindenki köszön mindenkinek”. Isten éltesse sokáig, még hosszú évtizedekig!
Szubjektív utóirat: jelen sorok írója egyetemistaként, majd seniorként tíz évig élvezte a Móra-kollégium vendégszeretetét. Mást nem is üzenhet a születésnaposnak: KÖSZÖNÖM!
A VTV Szeged híradójában az eseményről
